Máshogy csinálom már így 35 felett…

Van rossz szokásotok? Naná, kinek nincs, nem igaz? Nekem is van néhány. Nos, nem vagyok rájuk büszke. Nem is fogok most eldicsekedni velük.

Eldicsekszem viszont azzal a néhány rossz szokással, melyekkel már sikerült leszámolnom, így nagykislányként.

Olyan szokások ezek, melyeket egy felnőtt nőnek fel kell(ene) adnia, mire betölti a 35-öt. Na, nekem sikerült. Azt hiszem.

Például már el merek menni különösebb gyomorgörcs nélkül nőgyógyászhoz

Oké, ehhez kellett két szülés is. Előtte ugyanis annyira frusztrált mindig a tény, hogy valaki nekem oda nézeget, valaki, aki nem a párom, hogy 5 évben egyszer zarándokoltam el, nagyon muszájból, rákszűrésre. Csendesen megsúgom, a fogorvostól még most is rettegek. Talán ahhoz még kell néhány év…

Már nem panaszkodom a testemre

Vagyis csak nagyon ritkán. Egész jól sikerült a kis úszógumimmal és lebegő felkarpárnáimmal megbarátkoznom. Szeretem őket, ezért ők is szeretnek engem, úgyhogy rendesek, és nem nőnek. #szépnekérzemmagamat. És ez szuper. Egyébként meg, minek idegesítenék folyton mindenkit azzal, hogy a testemmel traktálom, nem? Teste mindenkinek van. Meg hibája is.

Letörlöm a sminket

Ciki, ha bevallom, hogy bizony régen, egy-egy vadul átbulizott éjszaka után úgy zuhantam ágyba, hogy nem mostam le a sminkem? Levetkőzni mindig levetkőztem, többnyire fogat is mostam, de az arcom, na az valahogy kimaradt. Most már, így felelősségteljes nagylányként soha, de soha nem hagyom ki az arcápolást. Se arc, se fogápolás nélkül nem térek nyugovóra.

Nem vagyok mániákus közösségi média függő

Használom a közösségi médiát, nem vagyok álszent, így bevallom, igen, használok közösségi médiát, de azért szabok egy határt. Nem teszem nyilvánossá az életem, nem cserélgetem a profilképem percenként, nem gyűjtök like-okat. Nem csinálok semmit azért, hogy vadidegen profilok tetszését elnyerjem. A hús-vér barátaimnak hiszek. Mert vannak. És van hobbim. És van életem. A hálón túl is.

Nem ápolok olyan kapcsolatot, ami nem tesz jót nekem

Elég a kifogásokból. Felnőtt nő vagyok. Sok az olyan ember, akik idegesítenek, frusztrálnak, untatnak vagy csak egyszerűen unszimpatikusak. Amennyiben nem a főnökeim (őket szerencsére nagyon szeretem egyébként), a nekem nem tetsző embereket igyekszem kikerülni, vagy a kommunikációt a minimumra redukálni.

Igen. Kellett pár év, mire sikerült legyőznöm néhány félelmemet és rossz szokásomat.

Így is maradt még bőven, de nem aggódom. Mire az ötödik x-hez érek, azokkal is megküzdök majd! Vagy nem. Ki tudja?

Forrás: miragemagazin.hu